A tavaszi hónapokat erős kereslet és gyors átárazódás jellemezte, nyárra azonban a budapesti piac kiegyensúlyozottabbá vált. A használt lakóingatlanok fővárosi kínálati négyzetméterára július elején megközelítette az 1,4 millió forintot; a havi mozgások már inkább stagnálást és mérsékelt korrekciókat jeleztek, mint újabb általános árugrást.
Az agglomerációban továbbra is lényegesen nagyobb alapterület vásárolható azonos tőkéből. A százmillió forint feletti ügyletek körében a Duna House adatai szerint Budapesten jellemzően 85–90 m²-es ingatlan, Pest vármegyében pedig átlagosan mintegy 160 m²-es családi ház került a vevőkhöz. A két adat eltérő ingatlantípusokat takar, mégis jól mutatja a térért fizetett felár különbségét.
A nagyobb értékű vásárlások területi megoszlása is változott: ebben a szegmensben Budapest súlya csökkent, Pest vármegyéé emelkedett. Ez nem jelenti azt, hogy az agglomeráció egységesen felértékelődött. A vasúti kapcsolat, az autós elérhetőség, a települési szolgáltatások és az adott utca minősége településen belül is jelentős árkülönbséget okozhat.
Budapest előnye továbbra is a szélesebb bérlői kereslet, a sűrűbb infrastruktúra és általában a gyorsabb értékesíthetőség. Az agglomeráció a saját kerttel, nagyobb lakótérrel és kedvezőbb négyzetméterárral lehet versenyképes, de a napi ingázás, az épület energetikai állapota és a fenntartási költség könnyen ellensúlyozhatja a vételárban látható különbséget.
A választást ezért nem Budapest és az agglomeráció átlagárai alapján érdemes meghozni. Két konkrét ingatlant kell összevetni a teljes bekerülési költség, az időráfordítás, a várható használati idő és a későbbi eladhatóság alapján. A tavaszi lendület után a nyári piac több időt ad erre az összehasonlításra, de a jó adottságú ingatlanoknál továbbra is indokolt a gyors, előkészített döntés.